Mindent csak az igazságért!!!

                                   

 

           Most történt meg az a csoda. Megérkeztem ebben a csodálatos világban. Mit érzek most? Csak erőt, ami mindig átsegítet a nehéz időszakokon.

Minden, ami a Pestre érkezésem után, részé vált hullámzó, nem gyengén bonyolult életemnek le lesz írva. Nem ép hagyományos módon, de ép ezért lesz teljesen egyéni. Szerintem.

           Minden erőmre szükség volt átvészelni életem legnehezebb időszakait, mivel 1995 volt életem kritikus szakassza. Minden elemem esküdt. Utcán élni, túlélni a napot, hónapot, reménykedni a rémálomból való ébredésbe. De elmúlt és most már nincs lehetetlen. A munka, kel mivel munka nélkül élni lehetetlen. Akkor semmi sincs, csak hiu ábránd. De meg tudsz valósítani mindent, a részlet csak az idő.

           Amit tovább szeretnék adni nem más mind a rozs tapasztalatok tárházát, esetleg mit nem szabad semmiféleképen elkövetni. Aki nem akar úgy nekimenni a falnak, mint én, akkor megfontolja majd. Talán a legnehezebb elfogadható dolog a világon maga az igazság, de vasakarattal minden megoldható. Nincs lehetetlen csak csökönyös ember. Aki csak a saját butaságából tanul előbb utóbb nem lesz túl boldog, elkövethet végzetes hibát, vagy olyan mélyre viszik, ahonnan nincs visszaút. Nem biztos elég az erő ehhez. Ha elfogadod azt a tényt, neked véged senki sem fog rajtad segíteni. Esetleg jól körbe röhögnek, de fel sem merül bennük, milyen könnyen eshetnek ugyan abban a csapdába.

          Szeretett az, ami erőt ad mindenhez. Nem egy hátrány, ha a remény is él bennünk. Akkor is, ha ez elveszni látszik. Ezért választottam e címet.

          Amikor körülnézel ebben a világban, csak ez jut sajnos az eszembe:

 

                        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     PÁR CSEPP

 

Amerre nézek, mindenfele homok,

Gyötör a szomj, de mint vén konok,

Nem nézek vissza.

 

Eget nem takar felhő,

Csak lelkemben délnő,

Ad új erőt.

 

Félvakon, már őrülten,

Csak árnyékomnak örültem,

Feltartóztathatatlanul.

 

Lassan köd szál agyamra,

Arcomra izzadság hull?

Nem! Igazi eső!

 

 

 

          Írta

 

 

 

 

 

 

NYARALÁS, ÉS ÁLLÓM.

 

         Egy hét feledhetetlen élmények. Csodálatos percek. Mit ér a pénz, ha nem tudsz beleadni mindent.

 

 

 

   

HELIOS a nyaralók paradicsoma. Napfény mindenhol, de inkább a szívemben. Talán nem is kel mondani mekkora energia jelentkezet bennem. Álmokról nem is beszélve. Megismertem egy nagyon makacs, de nagy akaraterővel bíró fiatalembert.

De nézzük mi maradt meg abból, ami kettőnk közt elhangzott.

 

 

 

Hajnal. Csak a csillagos ég, tenger moraja és én. Hihetetlen pillanat. A halvány derengés, a fény születését idézi elő. A nap lassan hullámokba mártózva tisztán emelkedik az ég felé. Új nap és csodás remények kezdete.

Szinte kísértetiesen lebeg a csónakom a tenger hullámain, de ott van bennem a vágy. Merülnöm kel. Vár az ismeretlen.

Halk csobbanás és testem elmerül a habokba. Lassan eltűnik a nap. A teljes csend és a tenger öleli át fáradt testem, lelkem.

„Fogad be e szerény vándort a csodálatos birodalmadba vizek istene!”

Már 5, 10, 15 méter mélyen vagyok, és úgy lebegek, mint még soha. Halak néznek rám kérdőn, és én visszamosolygok. Boldogan tátogva fejezik ki csodálatukat eme tengerük új szültjének. Sajnos nem értem, amit mondanak, mivel nem tudok szájról olvasni. De egyet tudok. Szemükből biztatást olvasok ki. És igaz barátságot. Ők viszont minden fenntartás nélkül befogadtak. 20, 25 méter mélyen. Már csak egy rája kacér mozdulatokkal szemez velem. Neki új vagyok, de hamar megunja a társaságomat és eltűnik a mélyben.

Már csak a vízsimogató áramlatai vesznek körül. Nem is tudja elképzelni senki ez mekkora feltöltést ad úgy a testnek, mind a léleknek.

Semmit sem tudok már. Csak annyit. Atlantiszban születtem. Pár röpke pillanat de, ez mindörökké az enyém. Én és a végtelen tenger, mindenével. Itt kezdődik és végződik az örökkévalóság.

„Lenni vagy nem lenni?” Boldog, gátlások nélkül lebegni. Csodálatos dolog az, amit egy híres görög mondott.

 

 

 

 

 

 

Nem nehéz kitalálni így jöjjön az idézet:

 

 

 

Már semmisem olyan nyomasztó, mind a felszínen. Minden más megvilágítást kap. Enyhe mámor és az adrenalint magas értékének köszönhető, újjá születtem.

Amikor kiemelkedek a habokból, ifiként indulok el a part felé. Olyan csodálatos érzés ez mind, amikor lebegsz. Talán a vizen való járás is összejönne?

Sajnos, amikor apám letette a földi lantot, rám hagyta Prometheus láncait. Minden nap a fádalom madara lakmározik testemből, de tudom, egyszer lerozsdáznak a láncok, és mindörökké szabad leszek.

Kemény szikla volt, mivel a szenvedés hullámai 23 év elteltével sem tudták szétzúzni. Büszkén süllyedt el. A végakarata ott él a szívembe.

         

Ez lett életem célja. Nem egyszer mondtam én is „a kocka el van vetve”

Ez viszont nem tud ledönteni a lábamról. Hihetetlenül új erőt ad a kudarc.

„Csatát lehet veszteni, háborút nem!

Ez az én filozófiám.

Életem első 26 évét nem gyenge terhet tett vállaimra, de ez csak megedzette testem. A hab a tortán még az is, nálam sérült még, ami ezt az egész szerkezetet függőlegesen dolgozok egyvégben, de a kezelésekre eljárok, és szentírásként tartom be az orvos utasításait. Első az egészség. Ha az van, minden van. Tölgy vagyok, legalább is mindenki ezt mondja.

„keményfából faragtak, fiam”

 Illés zenekar egyik száma a kedvencem.

Két mozzanatát emelném ki:

„Mindenki másképp, csinálja!és„Ne vágj ki minden fát” ami mindent megmagyaráz, ami velem kapcsolatos.

Imádok pörögni, maximumon élni. Úgy égni, mint egy fáklya. Így számomra

„minden nap, mai nap”

UTÁLOM a kitaposott utat, de nem fordulok el a jó tanácsoktól. Rengeteg dolgom, amit becsületesen, tiszta szívvel végzek el, ezért minden szabad perc egy ajándék. Akkor viszont mindent beleadok, de nem fejetlenül. Általában, ezek a dolgok, szoktak végzetesek lenni.

 

 

 

Amikor dolgozok, akkor csak a munkával, de a lazítás is csúcs. Maximalista vagyok minden téren. Egy élet által alkotott túlélő.

 

 

 

 

Semmi sem lehet oly csodálatos mind egy igaz barát. Gyerekkorom óta ismertem. Családunk barátja volt. Csodálatos dolgokat művelt. Főfoglalkozása színész, de mint táncos komikus kereste a kenyerét. Kedvenc időtöltése a faragás volt. Lakásában minden darab bútor a keze munkáját dicséri. Ő rakta össze, és minden kis részecskéjét faragások ezrei ékesítetek. Muzeális volt ennek a lakásnak úgy a kinézete, mint értéke.

Soha nem volt megelégedve saját magával. Mindig kereste az okos kiivásokat és soha nem hagyott ott megoldatlan feladatot. Időnként két, három napra eltűnt, természetesen, amikor ezt a szabad ideje megengedte. Nem sokan tudtak erről de, én a kiválasztottak közé tartoztam.

Tisza partján volt neki egy kis „halászkunyhója”, ami szintén olyan volt, mint egy ékszerdoboz. Magát a házat darabokból rakta össze. Nem volt abban még egy szög sem. Ha más hova szerette volna vinni, egyszerűen szétkapta volna, mint fokszi a lábtörlőt

És máshol rakja össze. Hát kel ennél tökéletesebb barát valakinek?

Amikor kiültünk a partra, nem kis meglepetésemre nem hoztunk semmin felszerelést. Csak ültünk és élveztük a víz csobogását. Itt egészen más ember nézet rám. Aki szimpadon már a puszta megjelenésével sokkolta a közönséget, a nevető családapa, aki becsületre nevelte gyermekeit, nem volt sehol. Két fia közül egyik Amerikába az űrkutató intézetnél, a másik Kanadába egy szájsebészeti klinikán értékesítette az apjuk lelki tanítását.

Most láttam elődszőr így. Egy megtört, fáradt öregember, semmi több.

Amikor megszólalt, meg kellet csípnem magam, ez igaz, amit hallók:

-    nézd a tiszavirágot. Egy napot adott neki a természet és mindenre futja az idejéből. Két csodálatos fiam van, 5 unokám, egyik csodálatosabb faragó, mint a másik. Sajnos a feleségem ezt már fél éve ezt csak Isten jobbjáról szemlélheti. Ma holnap elküldenek nyugdíjba. Végre időm lesz a tanítványaimra. Nem foglalkozok csak olyanokkal, akik tanulni akarnak. Nem a tandíjakból akarok meggazdagodni. Én már csak azt a fényt keresem, ami az én jövőmet teszi világossá. Amikor itt vagyok hallom párom tündéri hangját. Vár rám odaát és remélem nem sokáig kel neki várnia. A sors egymásnak teremtet úgy a földön mind az örökkévalóságban.

Eltelt 5 év és egy nap jött a távirat. Meghalt. Nagyon megrázott ez a váratlan esemény, de tudtam, elkísérhetem utolsó útjára.

Temetésén nagyon sok fiatal vet részt. Száz kezében ott volt egy szépen megmunkált fadarab. Amikor a temetés végén ezekből rakták össze a fejfát, szem nem maradt szárazon. Ez volt a mester utolsó remekműve. Mekkora lelki erő egy rákos beteg számára. De ö a betegséget nem büntetésnek fogta fel. Egy hetet töltött korházba, de azt is minek. Már semmi sem maradt abból az értelmes lényből, aki volt. Semmit, nem tatot olyan értékesnek, mint magát a szeretetet, amit mindenkinek tovább tudott adni. Kérdés meddig fog élni még ez a hagyomány?

Csak egy gondolat forgott akkor a fejembe. Lesz egyáltalán valaki az én temetésemen? De minek is?

Sajnos vannak emberek, akik szintén úgy élnek, mint a tiszavirág. Avval a nagy különbséggel, ők filéres löttyökkel mérgezik testüket, lelküket. Sajnos, amikor a józanság elviselhetetlenné válik, ott kezdődik az igazi tragédia. A szinttartás a fontos, de ehhez már nem kel sok. Nem törődünk mással, mint a saját buta

     Ez nem más mind az önpusztítás magas iskolája. Sajnos ezeké az embereké már nem kár. Ők már feladtak mindent. Aki ügyefogyottnak születet, úgy is fog meghalni. Még szerencse nem ismerjük az utunk végét. Tiszta szerencse. Ezért kel viszont úgy élni, azok számára, akik még utánunk maradnak ne keljen semmiért, szégyelljenek.

 

 

 

 

Élet legelképesztőbb dolga. Az, amit nem értek meg az már nem is lehet jó. Csak a családom szeretette maradt meg bennem. Apámnak egy bűne volt. Papként kereste kenyerét és volt egy földbirtokos testvére.

Ez sajnos akkor megbocsáthatatlan bűnnek számított, de Gyerekként nagyon szerettem rajzolni. Volt erre precedens a családba. Tanárok legtöbbször engem kértek fel erre a feladatra. Büszke voltam magamra. Csak 12 éves voltam, de már több kisseb versenyen díjazták a rajzaimat. Mégsem voltam megelégedve magammal. Valami hiányzott az életemből.

Első találkozásom az agyaggal bebizonyította, ez az, ami életre tud kelni a két kezem között. Attól kezdve 

Nagyon sokat dolgoztam és legnagyobb büszkeségem nem igazán volt a faluba olyan udvar, ahol legalá egy szobrom ne virított volna. Természetesen tovább mentem nemzetközi versenyekre, ahonnan szinten nem egy díjat hoztam haza.

Senki nem is kételkedet abban, csakis képzőművészeti egyetemre fogok jelentkezni.

A felvételi kérelmemet visszadobták avval az indokkal, egy pap gyereke, nincs mit, keressen a főiskolán.

Hát ez övön aluli volt de, a legszebb az, amit javasoltak. Változtassam meg a nevemet és tagadjam meg azokat, akik a világra hoztak. Mivel nem szeretnék végignézni, ahogy egy ilyen lényegtelen apróság mit elvész egy nagy tehetség. Megült bennem a vér és szó nélkül ott hagytam mindent. Pihenésre és föllég egyedüllétre volt szükségem és felmentem a hegyekbe. Rajzolgattam, nagyokat kirándultam, és nem igazán tudtam, ilyen miért van egyáltalán meg

Oldal: A Szeretet belülről fakad!
A legnagyobb mélységből, dob fel mindíg a víz! - © 2008 - 2024 - haeljonajovo.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat